Irian Jaya, avagy Pápua-föld
Merülések az indonéz szigetvilágban

(Szerzõ: Molnár Attila)

Szerzõnk ezúttal a Kis-Szunda szigetektõl észak-keletre az Irian Jaya nevezetû területre látogatott. Elsõ maradandó élményét egy pettyes szõnyegcápa révén szerezte, amely nem csak csipkegalléros fejével, de higgadt viselkedésével is felhívta magára a figyelmet. A cikk írójának volt alkalma csikóhalat is fotózni, mantákat látogatni, ördögrájával és tojás porceláncsigával találkozni. Miközben pedig hajóútja során átlépte az Egyenlítõt, megismerkedhetett az indonéz konyha különlegességével, valamint a bennszülöttek mindennapjaival, hogy megszerzett tapasztalatait írásában képekkel színesítve megoszthassa olvasóinkkal is.

Felszerelés
Az ötödik elem a fény

Sopronyi Richárd a legújabb LED-es búvárlámpákat mutatja be.
Submatrix 100 ST, az újralégzõk új generációja
Mára az újralégzô készülékek használata az egész világon elterjedt, a buborékok nélküli "csendes merülés" valósággá vált. Az 1800-as évek vége felé megálmodott terv egyre tökéletesebb, precízebb formát ölt. Napjainkban a Submatix 100 ST félig zárt rendszerû készüléke jelenti az evolúció csúcsát.
Mesterséges kopoltyú búvároknak
Egy gépészmérnök olyan berendezéssel állt elô, mellyel az emberek a víz alatt úgy lélegezhetnek, mint egy hal.


Érdekességek Neptun isten birodalmából
8. rész
A fejenálló medúza

(Szerzõ: Molnár Attila)

A címben említett állat a 17 fajt számláló Cassiopeidae család tagjaként a trópusi tengerek lakója. Ez a 6-15 centiméteres élõlény tulajdonképpen átmenet a helyhez kötött csalánozó virágállatok és a szabadon úszó medúzák között. Mivel önálló helyváltoztató mozgásra képtelen, még a gyakorlott búvároknak is meglepetést okozhat, ha közelebbrõl szemlélve észreveszik medúzaszerû lüktetését. És ekkor a meglepetések, még nem biztos, hogy véget értek…

Tappancs, pipa, hallátó – avagy jelenetek egy búvároktató életébôl 6. rész
Keleti koktél

(Szerzõ: Szepesházi András)

A sorozat szerzõje Kelet-Timorba kalauzol bennünket, ahol néhány helyi lakost ismertetett meg a búvárkodás csodálatos, ám nem mindig veszélytelen világával. Az oktatást "meglepô módon" ezúttal több zavaró tényezõ is akadályozta. A problémák sorában az elsõ helyen a nyelvi nehézségek álltak. Ám ekkor még nem is beszéltünk a szappanoperába illõen hosszúnevû tanítványok szertelenségérõl, és egy rémisztõ tengerlakó váratlan felbukkanásáról.

Merülések Madeirán
(Szerzõ: Nedvesi Richárd)

Az egész történet 2004 telén kezdõdött, amikor az egyik csatorna Madeiráról szóló filmet sugárzott. Írásunk szerzõjének nagyon tetszett, amit a mûsorban látott, elõ is kapta a térképet és lázas keresésbe fogott. Nem elégedett meg azonban a térkép és az internet böngészésével, párjával felkerekedett, hogy kezdô búvár ismereteit a gyakorlatban is mélyíteni tudja. Így aztán egy kapitális sügérrel való randevú élményével is gazdagodhatott.

Hajóroncson kevertgázzal
(Szerzõ: Molnár Attila Dávid)

A 65 méter mélyen, Rijekától néhány kilométerre a tenger fenekén nyugvó STREITER torpedóromboló 1918-ban süllyedt el. Nyolcvan éve nyugodott a habok alatt, amikor 1998-ban Czakó László és csapata rábukkant, ám a roncs tanulmányozására, a nagy mélység miatt, évekig nem adódott lehetõség. Ám a ZENTA cirkálót is felderítõ csapat elhatározta, hogy kevertgázzal nekivág a Monarchia-korabeli roncs, a STREITER feltérképezésének. Elsõ nagy feladatként a mérhetetlen mennyiségûnek tûnõ, ám öt búvárnak éppen csak elegendõ gázkeveréket tartalmazó palackok töltésével kellett megbirkózniuk. Csak ezután következhetett a merülés a mélybe, és a felfedezés varázsa…

Szelek szárnyán
(Szerzõ: Krázsik József, Násfay Béla)

Mit tegyenek azok a búvárok, akik viszonylag sok merülõhelyet ismernek már az Adrián, mégis valami újra, valami másra vágynak? A megoldás? Vitorlás szafari! Garantáltan egy halom új élmény, akció és kaland vár az ilyen „elvetemültekre.”
Á m mielõtt belekezdenénk a búvárcsapat toborzásába, feltétlenül érdemes tájékozódni, és elolvasni lapunkban a témáról szóló cikket, amelybõl a jótanácsokon kívül, néhány élményrõl is értesülhetünk.


Vadászunk. Vadásszunk?
(Szerzõ: Ágh Csaba)

...a legfontosabb dolog továbbra is a biztonság és a minket körülvevõ környezet tisztelete, (…) ésszel vadásszunk úgy, hogy inkább csak zsákmányt célozzunk, mint hogy technika nélkül legyen tele a vadásztáskánk. Tehát kerüljük a felesleges mészárlást: a tengert tiszteletben kell tartani, nem pedig fosztogatni.” Ezek Renzo Mazzarri gondolatai, mellyel a cikk szerzôje is egyetért, és mottóként választott. Bár tartott a téma fogadtatásától, hiszen a természetet kedvelõk jobbára elítélik az állatok öldöklésének kikiáltott tevékenységet. Ám a szerzô valamiféle kompromisszumot kezdeményez a vadászatot kedvelõk és elutasítók között, így ennek szellemében ismertet meg bennünket a vadászat technikáival és változataival.

Mély-déli szafari a Veres-tengeren
(Szerzõ: Csonka Judit)

Bizony az edzett és gyakorlott búvároknak sem mindig zökkenõmentes egy-egy utazás. Mert mi van, ha az ember lánya például fél a repüléstõl? Ha már a tenger mellett van, akkor jöhet bármi, hõség vagy homokvihar, mindent kibír. Dehát addig eljutni, bizony csak légi úton lehet. Aztán, ha valaki mégis rettegését legyõzve haláltmegvetõ bátorsággal felszáll egy repülõgépre, majd épségben megérkezik, még mindig nincs túl minden akadályon. Nem, nem a tengeri betegségre, a kimerültségre vagy a kellemetlen idõjárásra gondolok, hanem a hazafelé vezetõ repülõútra. Elvégre, aki elutazott, annak valahogy haza is kell jönnie. Szerencsére a szafari élményei elnyomják a megpróbáltatásokat.

Le Strasbourg
(Szerzõ: Jean-Louis Maurette)
(Fordította: Schütz Gabriella)


A Scyllias Expedíció egy nem mindennapi roncs megtekintésére kapott engedélyt az észak-nyugat franciaországi Lorient városához közel lévõ hatalmas haditengerészeti támaszpont hadihajógyárában. Ebben a zónában ugyanis tilos a búvárkodás, szinte lehetetlen ide bejutni. Ám Jean-Louis Maurette-nek és csapatának sikerült.
Keroman, az ugyancsak itt lévõ tengeralattjárók bázisa volt, és elõtte süllyesztették el a világháborús öreg cirkálót, társával a Varangyosbékával együtt. Keroman napjainkban a Tengeralattjáró Múzeumnak ad otthont.


Magasból a mélybe
(Szerzõ: Szomor Eszter)

Crespo Rodrigot tévénézõként rendszeresen hallhatjuk neves amerikai színészek magyarhangjaként, láthatjuk reklámfilmek fõszereplõjeként, és természetesen a Madách Színház színpadán. A fiatal színész eredetileg vadászpilóta szeretett volna lenni, ennek ellenére hobbijául mégsem egy levegõvel kapcsolatos sportot választott, hanem a búvárkodást. A tanfolyam elvégzése óta eltelt több mint öt év és körülbelül száz merülés után Rodrigo mesélt tengermélyi élményeirõl és terveirôl.

Anthias anthias, a szent sügér
(Szerzõ: Schütz Gabriella)

A görögöknél már az idõk kezdete óta szent halnak számított, és magyarul is ez a becsületes neve ennek a kis rózsás színû, a Földközi-tengerben olyan gyakran elõforduló halacskának. Szentnek tartották, hiszen ha megjelent a vízben, a szivacsvadászok biztonságban tudhatták magukat merüléseik alatt. Vajon mivel érdemelt ki ekkora kegyet e csöppnyi, jellegzetes hátúszójú hal? Biztosan õ volt a titokzatos védelmezô? Nyomozásba kezdtünk…

Irodalmi ásatások búvároknak – 2. rész
„Tengeri szörnyek”

F. A. Michell-Hedges jól ismert brit felfedezõ, régész, sporthorgász és gyûjtõ volt a múlt század elsõ felében. Spanyol- és Brit Honduras (ma Belize), valamint Panama karib-tengeri szigeteit, zátonyait járta nagy halakra, cápákra, polipokra, rákokra, szóval mindenféle „szörnyekre” vadászva, és brit múzeumoknak gyûjtögetve. Közben pedig megfigyelte – nem egyszer halász nézõke ablakán át – az akkor még teljesen ismeretlen és titokzatos víz alatti világot. Akkoriban kevesen ismerték nála jobban a Karib-tenger még paradicsomi élõvilágát, így a Tengeri szörnyek címû munkáját szinte búvárkönyvnek tekintették még néhány évtizede is a vízi élõvilág kedvelõi. Sõt még ma is érdekfeszítõ olvasmánynak számít, még ha sok „tengeri szörnyet” azóta ismerünk is. Lapunkban ízelítõt olvasható az említett mûbõl.

Nincs határ – Cél a 200 méter,
egy levegõvel

(Szerzõ: Járay Szabolcs)

2005 áprilisában egy belga búvár, Patrick Musimu elhatározta, hogy megdönti a szabadtüdõs merülések rekordját. Kitûzte célul, hogy 2005 július 5-ére eléri a 200 méteres mélységet. Az általa Ultimate Dive-nak, azaz Végsõ Merülésnek nevezett esemény helyszínéül az egyiptomi Hurghadát választotta. Magazinunkból az olvasó megismerheti a felkészülés körülményeit és természetesen a végkifejletet is.
A cikk végén lévô keretes írásunkban további rekordokról is beszámolunk, így Pascal Barnabe 330 méteres mélymerülésérôl, Tom Sietas uszony nélküli apnea úszásban elért 175 méteres , illetve uszonyos apneában elért 212 méteres világrekordjairól. Statikus merülésben pedig - ugyan csak edzésen - 10 perc 8 másodperces levegôvisszatartásával túllépte a 10 perces álomhatárt. Az Athénben rendezett 2005 Apnea Games versenyen a magyar búvárok is szépen teljesítettek: Hrabovszky Anikó uszonyos számban (108 m) és uszony nélküli számban is 2. helyet ért el, míg Munkás András új nemzeti rekordot állított fel 42 méteres Constant weight merülésével.


Kishírek a Nagyvilágból
(a divecenter.hu rovata)

A BSAC csökkentette a minimum korhatárt
Megtalálták a Yolanda roncsát 145 méteren
Cápát láttak az Adrián
Fertõzött vizek
Ú j természeti övezetek lettek a világörökség részei
Egy búvár tíz perces rémálma a csatornábanA National Geographic Channel filmbemutatói
Roncsvadászok III. 7/2. rész: Kutatás az Avro Arrow után
Roncsvadászok III. 7/5. rész: Szõrmekereskedõ hajók
Roncsvadászok III. 7/4. rész: Esmeralda, a chilei hadihajó
Félelem nélkül – beszélgetés fehércápákkal
Roncsvadászok III. 7/7. rész: Jones, a kalóz
Expedíciók pengeélen 13/5. rész: Áradás a Brahmaputrán
Expedíciók pengeélen 13/9. rész: Az óceán fogságában
Jegesmedvék fogságban


Submarine Híradó

Búvársport:
XXI. felnôtt uszonyosúszó Európa-bajnokság
VII. Világjátékok
VIII. Junior uszonyosúszó Világbajnokság
Magyarok a Világszövetségben
Magyar búvárok mentettek


Felkészülés a búvárfotós VB-re
(Szerzõ: Elõd László)

A szeptemberi CMAS által meghirdetett világbajnokságra nagy izgalommal készült négy magyar búvár. A Gulyás Zsolt és Gyimesi Ferenc, illetve Tóth József és Elõd László páros úgy gondolta, hogy a megmérettetés alkalmából mindent elkövet, hogy megmutassa, mit tanult az elmúlt évek alatt, mennyire kreatív, valamint, hogy kiderítse, milyen alkut sikerül kötnie a szerencsével. Az Adrián keményen belevetették magukat a munkába, ami élt és mozgott, arra "tüzeltek". Az ágyuk hagyományosan diára dolgozó tükörreflexes masinák voltak, gépenként két-két villanóval megerõsítve.

Portfólió
Tóth József

A már harminc éve búvárkodó Tóth József neve már ismert a nagyközönség elõtt, hiszen több fotókiállítással is bemutatkozott. 1999 óta fotóz a víz alatt, az elmúlt években sikerült eljutnia a világ legszebb merülôhelyeire is. Ezeken az utakon készült felvételekbôl állt össze egy szép csokorra való képgyûjtemény, mellyel ezúttal a Submarine olvasói is megismerkedhetnek.