Corky, a világ legbátrabb fókája –
avagy merülések a nagy fehércápával

(Szerzõ: Halász Péter „Karka”)

A címben szereplõ „fókával” a Dél-Afrikai Köztársaságban találkozott cikkünk írója, amikor egy nagy fehércápákat kutató társasághoz szegõdött önkéntesnek.
Ideje nagy részét egy olyan hajón töltötte, amely a merülések mellett tudományos munkát is végzett, illetve megfigyelésekkel, jelölésekkel segítette a helyi és nemzetközi kutatásokat. Míg nekünk hiányosak az ismereteink az óceánok, tengerek legnagyobb ragadozó haláról: nem tudjuk mekkorára nõnek, mennyit és merre mozognak, vagy például, hogy meddig élnek, addig a cikk szerzõje testközelbõl tanulmányozhatta ezeket a lényeket, hogy a Submarine hasábjain megoszthassa velünk élményeit. Beszámol különösen emlékezetes találkozásáról is, mikor a ketrecben állva egy négyméteres cápa mellúszói között "pihentethette" meg a kezét, míg a fenséges vad tonhalat falatozott.


Felszerelés
Tanácsok „újszülött” búvároknak 7. rész
A Nitrox mítosz végnapjai

(Szerõ: Násfay Béla)

A Nitrox a nitrogén és az oxigén tetszõleges arányú keveréke, de találkozhatunk az EANx megnevezéssel is (Enriched Air Nitrox), amellyel egyes helyeken a 21 %-nál magasabb oxigéntartalmú Nitrox keveréket illetik. Amikor a kilencvenes évek elején ennek az oxigénnel dúsított mesterséges levegõnek a használata kezdett elterjedni Európában, még az oxigéntisztaság réme, meg az egyéb technikai hókuszpókusz nehezen leküzdhetõ akadálynak tûnt. Manapság azonban egyre jobban oszlik a Nitrox-szal kapcsolatos köd, és ehhez ez a cikk is próbál hozzájárulni, elemezve elônyeit és hátrányait.

É rdekességek Neptun isten birodalmából – 9. rész
Az élõ kövület, avagy a tõrfarkú

(Szerzõ: Molnár Attila)

Az ezúttal megfigyelt állatnak, amit leginkább patkóráknak nevezhetnénk, a Devon-korszakból fennmaradt négy faja fõleg Észak-Amerika keleti partvidékén és a Csendes-óceán területén, Japántól Indonéziáig él, és néhány helyen tömegesen is elõfordul. Ennek ellenére ez a Paleozoikumból itt felejtett élõ kövület napjainkban mégis halálra van ítélve, hiszen az ember, mint oly sok természeti kincsbõl, ennek a teremtménynek a testi adottságaiból is hasznot akar húzni.

Tappancs, pipa, hallátó - avagy jelenetek egy búvároktató hétköznapjaiból – 7. rész
Az oktató sötét oldala

(Szerzõ: Szepesházi András)

Nyilván a legtöbb búvároktató a szárazföldön töltené a szabadságát, hogy végre kiszakadva a „munkahelyi környezetbõl”, még csak gondolni se kelljen a hétköznapok maszkürítéseire és vészhelyzeti felemelkedéseire. Ám Szepidiver nem így gondolkozik a kikapcsolódásról. õ a szabadságát kezdõ tanítványaitól ellesett „bakik” elõadásával, és így az idegen merülésvezetõk idegeinek tesztelésével kezdte. Ám mivel õ egy kedves ember, nem tartott sokáig az inkognitóban elõvezetett produkció, nagy örömet szerezve ezzel az oktatónak, akinek nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy mégsem egy antitalentumot kell egész idõ alatt pátyolgatnia. Így az általános derültséget követõen következhetett a búvárkodás igazi szépsége, az önfeledt merülés…

Aki mer, az merül…
Beszélgetés Kamarás Ivánnal

(Szerzõ: Herold István)

Néha körbejárjuk az ismert emberek házatáját, hátha köztük is akad olyan, aki szívesen merül a tengerek habjai alá. Ezúttal Kamarás Ivánról derült ki, hogy bizony húzott már uszonyt a lábára, ám azt, hogy ettõl valóban búvárrá vált-e, azt a vele készített interjúból derül ki.Kalandozások az indonéz szigetvilágban

Wakatobi
(Szerzõ: Molnár Attila)

Wakatobit bárki hiába keresi a térképen, hiszen ez egy búvárbázis, melynek svájci tulajdonosa alkotta a nevet néhány közeli sziget nevének összevonásából. Igazából Sulawesi dél-keleti csücskérõl van szó, amelyet Baliból két órás repülõúttal lehet elérni. És aki elhúzná az orrát, hogy magazinunkban ismét egy Baliról induló útról
olvashat, azt meg kell nyugtassam, hogy ezúttal nem egy átlagos búvárbázis történéseivel ismerkedhet meg. Wakatobi garantálja az extrát, az izgalmas éjszakai kalandokat...


Henry R. James – avagy a roncs, amelynek saját cápája van
(Szerzõ: Jean-Louis Maurette, Christophe Moriceau)
(Fordította: Schütz Gabriella)


A Scyllias expedíció majdnem minden téli nagy megbeszélésén szerepelt már tervként a HENRY R. JAMES megmerülése. Elég csupán egy szempillantást vetni arra a régi fekete-fehér fényképre ahol teljes pompájában tündököl, és mindjárt világossá válik, miért is olyan lenyûgözõ ez a hajó. Persze a méretei sem elhanyagolhatóak, de az egész megjelenésében van valami királyi, valami megmagyarázhatatlan elegancia. A csapat elhatározta hát, hogy számukra nincs lehetetlen, nincs több kifogás, õk meglátogatják a roncsot.

Lamantinok és dugongok, az utolsó szirének
(Szerzõ: Schütz Éva)

Bár sokan álmodoznak arról, hogy szirénekkel találkozzanak, kik lágy énekükkel, csábító testükkel elvarázsolják az embert, óva intem a kedves olvasót egy ilyen randevútól, hiszen a mitológia szerint ezek a tökéletes testû, halfarkú nimfák csak a csontokat hagyják meg a jólelkû, naiv tengerészekbõl, ahogy ez Odüsszeusszal is majdnem megtörtént. Ennek ellenére, ha valaki mégis látni szeretné õket, ez is lehetséges, hiszen Floridában, Afrikában és a Távol-keleten élnek bolygónk utolsó szirénjei. Ami azonban a lágy dallamokat és csábos alakot illeti, arról lehetne vitakozni. Mindenesetre, ha valaki Odüsszeusszal is összefutna, adjon már neki egy szemüveget, valószínûleg szüksége lenne rá.

Gozoi szemek
(Szerzõ: Ábel László)

Cikkünk írója egy hideg téli estén a teát kortyolgatva leleményes Odüsszeusz bolyongásáról olvasott, és elhatározta, hogy végigjárja az összes említett szigetet.
Régebben nem ismerték Trója helyét, és nem tudták, hogy az Odüsszeában leírt helyszínek merre vannak. Ám a jelenlegi kutatások alapján leleményes Odüsszeusz útvonalából több helyet egészen pontosan be lehet határolni. Szinte minden kutató egyetért abban, hogy az egyik biztos pont Ógügié szigete, a cseles, szépfonatú Kalüpszó otthona, amit a mai halandók Gozo néven ismernek. Az elsõ úti cél tehát a Máltai Köztársaság második legnagyobb szigete.


Vadászunk. Vadászunk? – 2. rész
(Szerzõ: Ágh Csaba)

A cikk elsô részében általánosságban foglalkoztunk a víz alatti vadászattal. Ezúttal a szerzô két kedves barátjával, víz alatti vadásszal beszélgetett arról, hogy vajon nekik mit jelent a vadászat, miért csinálják, mi motíválja ôket, mi a véleményük a vadászatot övezõ ellenszenv kérdésérõl, elvégre hallgattassék meg a másik fél is. A válaszok pedig néha még Csabának is meglepetést okoztak.

40 éves az Amphora Búvár Klub
(Szerzõ: Pál Ödön)

Negyven évvel ezelõttig a búvárklubok a Magyar Honvédelmi Sportszövetség keretében, félkatonai szervezetként mûködtek. 1965-ben azonban szinte egyidõben, két „polgári” klub is alakult, a Delfin és az AMPHORA. Cikkünk ezúttal az utóbbi szervezet négyévtizedes fennállásáról emlékezik meg. Az érdeklõdõk a klub kezdeti nehézségeirõl, majd saját gyártmányú felszereléseirõl, barlangfeltárásokról, a tagok versenysport területén elért sikereirõl, a régészeti kutatómunkában elért eredményeirõl és nem utolsó sorban az évforduló alkalmából rendezett találkozóról is olvashatnak ebben az írásban.

Irodalmi ásatások búvároknak – 3. rész
„ Lángoló halak”

Leidenfrost Gyula (1885-1967) biológus, természettudós és tengerkutató volt. 1910-ben nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a megalakult Magyar Adria Egyesület munkájába. Elsõsorban az õ érdeme, hogy 1913. október 10-én Fiumébõl elindulhatott az elsõ Adria-kutató magyar expedíció a Najade kutatóhajó fedélzetén. Tudományos publikációi mellett remek ismeretterjesztõ könyveket is írt az Adriáról és más tengerekrõl, amelyeket mi búvárok is élvezettel forgathatunk. Ezúttal a Kalandozások a tengeren címû könyvébõl (Stádium Kiadó, 1924.) idézünk meg egy halász kirándulást Cres és az isztriai partok között a majd száz évvel ezelõtti régi szép idõkbõl. Az egyszeri búvár – aki ma ugyanazokon a helyeken jár – elgondolkozhat , milyen változások mentek végbe azóta a tenger gazdagságában.

Kishírek a nagyvilágból

Cetcápák az atlantai akváriumban
A hurrikán jó irányba billentett egy roncsot
A brit halász lemondott a cápauszony-exportról
40 000 fontos kezelést fizethet ki egy búvár
A gyilkos cápa megölését követelik AusztráliábanKönyvsarok
Búvár-világatlasz
Merülések szabadtüdõvel


Submarine Híradó

XII. Tájékozódási Búvárúszó Világbajnokság
Ö sszetett Világkupa
Buldózerrel a korallzátony ellen
Rekordot döntött a két olasz a víz alatt tartózkodásban.
Hat óra a tengeren, cápák között


A National Geographic Channel mûsorából

Az ámbráscetek világa
Expedíciók pengeélen 13/11. rész: A hajótörött család
Veszélyben a cápák
Ragadozónak született V. 4/1. rész: Cápák
Ragadozónak született VI. 3/1. rész: Víz alatti vadászok
A zeebrugge –i komphajó tragédiája
Ragadozónak született 7/7. rész: Óceán


X. Búvárfotós Világbajnokság 2005

Medes-szigetek
(Szerzô: Gulyás Zsolt és Elõd László)

Bár a beszámolóból kiderül, hogy a magyar résztvevõk bármennyire is készültek a megmérettetésre, nem a reményeiknek megfelelõ helyezéseket érték el, azért nincs ok a csüggedésre, hiszen egy olyan mezõnyben, mint a legutóbbi versenyé, nem szégyen alulmaradni.

Patrick Chevailler, a festõ, aki a szemével fényképez

Patrick Chevailler autodidakta módon tanult meg festeni, mert szeretett volna édesapja nyomdokaiba lépni. Mikor 1996-ban a karib szigetvilág egyik gyöngyszemére, Palm Islandra költözött, egy barátja ösztönzésére próbálkozott meg elõször a víz alatti világ megörökítésével. A téma pedig annyira magával ragadta, hogy megtanult búvárkodni is, hogy élményeit elsõkézbõl festhesse meg. Hogy a tenger szeretete és az ecset az õ esetében miként kapcsolódik össze, azt a festõrõl készült írásból és magazinunkban közölt képeibõl egyértelmûen kiderül.